2007. január 22.

Az idei évben direkt módon – vagy nem ritkán a nemzetközi franchise partnereiken keresztül – újabb nagynevû nemzetközi brandek (Aldi, Louis Vuitton, Schlecker, Mevida, L'Occitane és Tally Weijl) jelentek meg Budapesten. 2007-ben minden jel szerint folytatódik ez a trend. Az aspiránsok között található a Burburry, Gucci, Top Shop, Guess Jeans, Clair's, Body Shop, Starbuck's, Haagen Daz – említ meg néhány példát Csörgõ Anita, a Colliers International Ingatlanügynökség Retail & Sales divíziójának vezetõje. A nagy mozgás valójában megtévesztõ: nem a jelenlegi piaci helyzetet tükrözi, hanem a bérlõk hosszú távú, 10-20 éves várakozásai csapódnak le az üzletkötésekben, amikor is igyekeznek elfoglalni a jó pozíciókat.

Budapest a kiskereskedelmi ingatlanok bérleti díjainak tekintetében gyors ütemben zárkózik fel a nyugat-európai árszínvonalhoz. A megújuló divatsétányokon megürülõ kereskedelmi ingatlanok friss bérlõi az elõdökhöz képest akár kétszeres bérleti díjat is fizethetnek. A nagynevû luxusmárka bérlõk gondolkozására jellemzõ, hogy húszéves bérleti idõszak esetén az elsõ 3-5 évben bekalkulálják a veszteséget, a következõ öt évben azzal kalkulálnak, hogy visszanyerik a befektetést, majd a rákövetkezõ tíz éves periódusban kívánják az igazi nyereséget realizálni. Ezért gyakori a lépcsõs bérleti díj, azaz egy alacsonyabb összegrõl indul a bérlet és csak a 3. vagy 5. évben éri el a végsõ összeget.

Az új márkák megérkezése mindenképpen új színt visz a város és a kereskedelem vérkeringésébe. A rendszerváltás elõtt a nemzetközi brandek többsége gyakorlatilag elérhetetlen volt belföldön, majd késõbb az úgynevezett „multibrand” struktúrát képviselõ áruházakban kerültek elsõsorban forgalomba (az átlagos árhoz képest 30-40%-kal drágábban). A világmárkák megjelenése a hazai piacon azt eredményezi, hogy az újdonságok már nem idõeltolódással jelennek meg a kirakatban, hanem New Yorkkal, Párizzsal, Rómával egy idõben.

Az eddigi piaci mozgásokból arra lehet következtetni, hogy a luxusüzletek inkább az Andrássy utat preferálják, a „kommersz” nemzetközi márkák pedig a Váci utcában, illetve környékén keresik helyüket. Ez utóbbiak megnyerésében természetesen a plázák is ringbe szállnak. Csörgõ Anita szerint várható, hogy a meglóduló bérleti díjak miatt a különbözõ szolgáltatók (bankok, utazási irodák, szépségszalonok, bútorüzletek a megfizethetõbb mellékutcákba teszik át székhelyüket.

A városkép szempontjából mindenképpen pozitív hatása van a folyamatnak, és az is érezhetõ, ahogy a belváros új életre kel, sokan visszaköltöznek az agglomerációból. Az összehangolt belváros-rehabilitáció mellett érezhetõ már némi egységes városmarketing-koncepció kibontakozása is. Erre egyre nagyobb szükség lesz jövõben mind a hazai, mind pedig a nemzetközi vásárlóközönség megnyerése érdekében (a köztisztaság, világítás, fénydekoráció, parkolás, egységes nyitvatartási idõk tekintetében az önkormányzatok városmarketing-tevékenysége sokat nyomhat a latba).

Ha tehát mérleget kívánunk vonni a látottak alapján, a kiskereskedelmiingatlan-piacon évek óta zajló változások felcsillantják a reményt, hogy Budapest belvárosában – a századelõhöz hasonlóan – ismét megjelennek majd a vezetõ luxusmárkák, és az eddig Prágánál megtorpanó divatcégek fõvárosunkban is otthonra találnak. Talán korai még azon gondolkodni, hogy a mi divatsétányaink nevei hasonlóan csengenek-e majdan az exkluzív márkákra vágyó, igényes vásárlók fülében, mint a londoni Regent Street, vagy a milánói Via Montenapoleone, mindenesetre annyi bizonyos, hogy a hosszan tartó téli álmából éppen felserkenõben levõ budapesti belváros az elmúlt években megtette az elsõ fontos lépéseket ebbe az irányba.

........................................

[A hír szerzõje: O|G|H ]