2007. május 21.

A nemzetközi ingatlanügynökségek munkájától elválaszthatatlan a piackutatás, az értékbecslés. Lényegében sokkal inkább információval kereskednek, mint ingatlanokkal. Miközben a megbízók számára nem kevés idõt takarítanak meg az információ begyûjtésével, szakmájuk mégis inkább arról szól, hogy az internetrõl vagy más adatforrásokból elérhetõ piaci információhalmazt hogyan lehet tudássá, végsõ soron profittá alakítani.

Az információbrókerség, azaz az információ áruként történõ adásvétele régóta létezik. Egy üzleti történész biztosan azt állítaná, hogy minden Gutenberggel kezdõdött az 1400-as évek derekán, amikor az „eredeti mûalkotások” addig egyházi és állami kiváltságnak számító terjesztése megnyílott a tömegtermelés és a könyvkiadás számára. Az 1700-as évekre gyorsabb és idõérzékenyebb technikák honosodtak meg az információterjesztésben. Elõször az újságok, majd késõbb a magazinok tettek kisebb, de idõszerûbb információdarabkákat a nagyközönség számára is elérhetõvé, és a tõkebefektetési lehetõségek is megnyíltak azok számára, akik vállalkozói alapon mûködõ kiadókba kívántak befektetni. A mai értelemben vett, mint az individuális információs szakember üzleti lehetõségeként értelmezett információ brókerséget a franciák indították el 1935-ben, amikor az információs társadalomról, és az internet üzleti életre gyakorolt hatásáról még nem is álmodtak…

A minõségi piackutatás, illetve az információgyûjtés, elemzés és kiértékelés szerepe egyre inkább felértékelõdik akár hitelfelvétel, vállalati vagyonmérleg-készítés, ingatlan eladás-vásárlás, ingatlanüzemeltetés, vállalat adás-vétel, megvalósíthatósági és „highest & best use” tanulmányok készítése vagy tervezési fázisban történõ tanácsadás áll egy-egy projekt középpontjában – erõsíti meg Hidasi János a Colliers Magyarország Kft. értékbecslési divíziójának vezetõ tanácsadója.

Hidasi szerint a kreativitás, rátermettség és szaktudás tekintetében a magyar szakemberek abszolút versenyben vannak nyugati kollégáikkal. A tanulást ezen a területen sem lehet abbahagyni, ám a kishitûséget mindenképpen le kell vetkõzni.

A piackutatók, illetve értékbecslõk sokszor különbözõ üzleti kultúrájú országban menedzselnek projekteket. Sok helyen azért mondható nehéznek a piac, mert az adott közegben sokkal több mindent sorolnak be az üzleti titok kategóriájába, mint az egy hagyományosan nyílt piacgazdaságban megszokott. Az egyik pozitív végletként például az USA említhetõ, míg Európában a svájci vagy akár az olasz piacon való mozgás meglepõen nehéz feladat elé állítja a szakembereket.

Magyarországon sem árt az adatvédelmi, személyiségjogi korlátokkal tisztában lenni, mielõtt valamilyen információhoz szeretnénk hozzáférni. Az intézményi befektetõk piacán – irodaházak, kereskedelmi létesítmények adásvételénél – érdemes alaposan megvizsgálni az információk minõségét, forrását. Mikor tanácsadó cégek adataira támaszkodva valamilyen publikus információs kiadvány születik, akkor a valós számokat gyakran megszûrik, átlagolják, illetve irányszámokat kommunikálnak. Ugyanakkor a nemzetközi ingatlanügynökségként mûködõ Colliers a saját iroda-, ipari-, kiskereskedelmi-ingatlan vagy befektetési divízióiktól bõségesen meríthet megbízható információkat – mutat rá Hidasi János az értekbecslési piac sajátosságaira.

Az értékbecslõknek még egy területen meg kell „kûzdeniük” a helyi sajátosságokkal. A bankrendszer – attól függõen, hogy egy adott piacon az angolszász vagy a német szemléletmódot képviseli-e – másképpen áll hozzá egy-egy projekthez. Hazánkra egyértelmûen a németes, konzervatívabb üzleti szemlélet a jellemzõ, ezért a pénzintézetek szeretnek óvatos hozzáállást tanúsítani, amely már gyakran bizalmatlanságnak, vagy hitetlenkedésnek tûnhet a befektetõk vagy vállalkozók szemében.